Magnetarion világa - A kezdetek

A világ keletkezésekor az első lények a sárkányok voltak. Évszázadok teltek el úgy, hogy egyéb más lények jelentek meg. A sárkányoknak hajdanán csak 4 faja volt. Nem úgy, mint a ma ismert több száz faj. Nem voltak Magyar Mennydörgők...stb.

Csak 4 fajta. Kékek, zöldek, pirosak és barnák.

A kékek jobban kedvelték a vizet és annak környékét. Királyuk Waldter, kinek testét a víz mindenszínű kékje fedte.

A barnák a sivatagos, kopár, földes területet kedvelték jobbára. Királyuk Earessztrassza, kinek testét a homokdűnék homokját idéző pikkelyek fedték.

A pirosak nagy tüzek, vulkánok környékén éltek. Királyuk Fireblaze, kinek testét a vörös különböző árnyalataiban tündöklő pikkelyek fedték, melyben megtalálható volt a megkövült láva színe.

A zöldek a hegyeket szerették jobban, bár sűrűn megtalálhatóak voltak az erdőkben is. Királyuk Windtress pikkelyei a felhők tisztaságát tükrözték így nemzedékétől eltérően fehéres volt.

Lényükből adódóan világon elsőként ők bírtak a mágia áldásával. Igaz nemzetségükben akadtak olyan sárkányok melyek bírtak hasonló áldással, de ezek ritkák voltak.

Miután megjelent az ember a világban Istenként tisztelték eme négy királyt. Imádkoztak hozzájuk és keresték a kegyeiket. Akkoriban a sárkányok nem voltak harciasak. 

Akkor törtek ki harcok, ha az ki lett provokálva. 

Mivel Istenként tisztelték a sárkányokat kialakult egy kutusz.

A Sárkánykultusz. 4 kultusz volt a 4 király miatt.

A kultuszoknak volt 1-1 főpapja. Ők álltak legközelebb az Istenekhez. Mindegyiknek volt 1 tárgya melyet a Srákánykirály adott neki kinevezése jogán. Ezen tárgyak, eszközök hatalmas erővel rendelkeztek. S ezek mellett képesek is voltak a tulajdonosok mágiát alkalmazni. Ez az áldás a szaporodáson keresztül átadható volt. De kevesen éltek az elején ezen megosztással. Így a varázshasználók kevesen voltak, nagyon kevesen.

Így teltek el évszázadok békében és bőségben.

Ez idő tájt történt, hogy két király szerelembe esett. S megtörtént az, ami képtelenségnek tűnt.

Megszületett a fény sárkánya, s vele együtt a sötétség sárkánya is. A tojások sosem keltek ki.

Ahogy az évek teltek tovább az emberek közt megnőtt a varázshasználók száma, de még így is számuk csekély volt.

Az emberek közt elindult egy hatalomvágy, s nem akarták többé tisztelni a sárkányokat, inkább szolgákká tenni őket. Így felkelések törtek fel a sárkányok ellen.

Egy ilyen felkelés közepette az embereknek sikerült elpusztítaniuk a sötét és fény sárkányok tojásait. Ez volt az a hatalmas katasztrófa, mely arra késztette a királyokat, hogy elhagyják az emberiséget és száműzetésbe vonuljanak.

Ahogy végig repültek a világon könnyeikkel áztatva növényt, földet, embert és állatot, szétszórták a mágiát. Így ennek következtében a világon megnőtt a mágia és egyre több lény bírt ezzel.

Az emberek a mágia és sárkányarany segítségével a sárkányokat el - elfogdosták, majd kísérleteztek rajtuk. Ennek hatására jöttek létre a most ismert sárkányfajok.

A világot átáztató sárkánykönnynek hála megannyi mítikus lény, és varázslény jött létre és született meg az erős mágia hatások miatt.

Az embereket se kímélte ez a hatás, köztük is megnőtt a mágia használók száma.

A Sárkánykultusz megmaradt, de immár titkos rend lett Sárkány rend (Ordo Draconis) néven.

A Sárkány rend tagjai sárkányos nyakláncot hordanak,

Ebben az időben alakult meg a SárkányVadászok (Draco Venatore)s, kik arra tették fel életüket, hogy elkapják és rabszolgasorsba küldjék a királyokat. A társaság tagjai egy fekete sárkánytetoválást hordanak az alkarjukon. Az évszázadok során ők voltak azok, akik az elszabadult és megvadult sárkányokat elkapták s láncra verték.

Waldter:

Magyarországon a Balaton alatt élt a hatalmas barlangjában. Mikor elhagyta a fészkét maga után beomlasztotta. Így ezért nem találtak rá az emberek és valószínűleg sohasem fognak. Testét kék pikkelyek fekték. A kék minden árnyalatában pompázott. De többnyire a közelében lévő víz színét vette fel mindig. A vízhez kötődött a legjobban. Halak és vízinövényeket védte. Az emberek, mint a vizek istenét tisztelték. Imákkal, ajándékokkal próbálták kegyét elnyerni a bőséges fogás reményében.

Earessztrassza:

Valahol a mai Szahara területén volt a barlangja. Erejének köszönhetően a homok nem temette be míg ott élt. De, amikor elhagyta azt, távozott az erő így a homok az évek alatt szinte teljesen betemette. Így megtalálni szinte lehetetlen. Pikkelyeinek homok színe volt.

Az utazók, kik a homokdűnén akartak átkelni, sokszor imát és áldozatott mutattak be a sárkénykirály előtt, hogy vezesse őket át a területen mindennemű bonyodalom nélkül.

Fireblaze:

Nem volt külön saját barlangja. Egyik aktív vulkántól repült a másikig és költözött oda míg a vulkán vissza nem aludt. Ha az egyik ilyen vulkanikus terület jobban megtetszett a számára akkor tudta befolyásolni annak működését, de csak hetekig, hónapokig. Pikkelyeinek színe a vörös különböző árnyalataiban tündökölt. De megtalálható volt benne a megkövült láva színe is. Emberek félték őt és imádkoztak hozzá, hogyha egy vulkán kitört hagyja el a helyet minél hamarabb.

Windtress:

Ő volt az, aki a legközelebb állt a szélhez, mint természeti elemhez. Neki nem egy barlangja volt, hanem sok. Kedvelte a magas hegyeket, ahol a szél erősebb volt a levegő ritkább és tisztább. Szinte minden földrészen volt "fészke". Pikkelyei a felhők tisztaságát tükrözték.

Az akkori emberek, őt kedvelték a legjobban a hűs szellők miatt, amit a jó kedvéhez kötöttek. De, amikor a szél szellőből tombolni kezdett, félni kezdték és bármit megtettek, hogy kiengeszteljék őt és a vihar vagy tornádó, ami megjelent, tovább menjen.